Már egy hete próbáltam az élményeimet megírni, de össze kellett szednem a gondolataimat és megvárnom, míg lecsillapodnak az érzéseim a versennyel kapcsolatban.

2011. Július 30. Komárom

Reggel fél 8. Már úton voltunk a helyszín felé. Az autóban nagy volt az izgalom, mindenki sorolta,mi mindent hozott, milyen csodaszerek segítik majd a 12órás váltó teljesítését.

A 10 órás rajtig felállítottunk állomásunkat, átöltöztünk, stratégiai megbeszélést tartottunk, ismerkedtünk. (több futóműves társunk is indult különböző távokon)

Megvolt a sorrend, rajtszám, chip, elrajtolt Julcsi.

Egy kör 1947m, 3 körönkénti váltást beszéltünk meg. Kis naivan azt hittük, míg sorra kerülünk, van időnk mindenre. Hát nem volt:-) Az első etap-omat iszonyú tempósan kezdtem, a sípcsontom mellett nagyon fájt a lábam az első körben. Majd mire enyhült, jött a szúrás az oldalamban a sok mindenféle csodaszer bevitele miatt... A váltásra egészen rendbe jöttem. Az idő nagyon gyorsan telt, mire feleszméltem, újra én voltam soron. Zsuzsi fergeteges tempót diktált, próbáltunk a nyomában maradni köridőben...

Mivel a kijelölt versenypálya szélén táboroztunk,volt alkalmunk minden futónak hajrázni, és bíztatni őket minden körben.

(Ha csak távolról is, de 'megcsodálhattam' Lubics Szilvit, akit valahol istenítek a teljesítményéért.)

Ha visszagondolok a versenyre, elsőként az érzés jut eszembe, ami végigkísérte a napunkat. Az izgalom, a pörgés, aza néha fellépő jóleső remegés a gyomromban....

(remélem ezzel nem csak én voltam így..)

Ahogy közeledett a verseny vége, a kedvünk egyre jobb lett. Minden körben lelkesen sikítottunk és kiabáltunk Éva néninek, Lala nudlinak, Fidonak. Ha jól emlékszem, még táncoltunk is:-)

A vágtázók nevet a rendezvény szervezői ragasztották ránk és büszkék vagyunk rá!

Ha valaki a futásról kérdez, hogy mit jelent nekem: a szabadságot. Az érzést, hogy akkor és ott nem elsősorban anya és feleség vagyok, hanem versenytárs, csapattárs, küzdő ellenfél.

De mindezért köszönet a családom háttértámogatásának, a csapattársaimak és Gerdy edzőnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.