Az UB után 2 héttel élénkek még az emlékek. A Családos-barátos nyaralás pedig, mint mindig Siófok Szabadifürdőn telt, ahol már az első reggeli futás alkalmával szembesülnöm kellett az elme határtalan erejével. Az akkori élmények olyan gőzzel törtek fel, hogy megemelkedett a pulzusom:-)

A sóstói frissítőállomás, ahol Annát vártuk és ahol hajnalban még fürdőztünk, 3 stégnyire volt a szálláshelyünktől!

Nyilakat ugyan már nem találtam, igazság szerint, mivel eznem az én szakaszom volt, nem is igazán tudtam merre visz az útvonal. De mentem amerre gondoltam és közben a Balatonban gyönyörködtem. Egyik beszámolóban olvastam, még az UB után, hogy mennyire megváltozik az ember véleménye a Balatonról a verseny után, illetve mennyire másképp tekint a nagy tóra.

Abszolút igaz!

Futás után, minden reggel kisétáltam egy kávéval a stégre, leültem és csak nézelődtem. Bámultam  a vizet, szemben a partot, a hegyeket, a hattyúkat és fürdőztem a napsütésben.

Annyi, de annyi arca van ennek a helynek!

A hosszú stég, ahol üldögéltem:-)

Naplemente...

Vihar után.

És hamarosan újra itt leszek, vár az északi part és a 12 órás OB Zsuzsival!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.