Gőzöm sem volt, milyen érzés vaksötétben futni..... Már tudom:-)

Tegnap rajtolt Esztergomban este 10-kor a teliholdfutam. 4 és 10km-es távokon lehetett indulni. Már a héten készültünk Zsuzsival a 10-re, latolgattuk vajon milyen időt tűzhetünk ki célul...

9-re értem a csapathoz, fél 10 után csoportosan indult a tömeg a sötét kapuhoz rajtolni. Már nagyon izgultam, úgy éreztem szétrobbanok:-) Zsuzsi szerintem nemkülönben... 

A rajtnál megbeszéltük, hogy nem várunk egymásra, mindenki megy a maga tempójában.

Erősen kezdtünk, sodort a tömeg, csúszott a macskakő a lábunk alatt. Megtévesztő volt a 4km-en indulók gyorsasága. A 2. kilinél ráálltunk egy tempóra és sikerült tartani majdnem végig. Zsuzsi szegény esett egyet még az elején, de szerencsére felszíni apró sérülésekkel megúszta és csak pár mp-et vesztettünk:-) Belefért. Nagyon belefért. Próbáltunk nem csacsogni és magunk elé világítani a lámpáinkkal, mivel korom sötét volt a Duna parton.

Meg kell hagyni, sötétben megkétszereződnek a kilóméterek. Legalábbis érzésre. Többször éreztem úgy, hogy "már jönnie kell a felfestésnek, márjönnie kell!" - aztán magunk mögött hagytunk legalább 500m-t mire megláttam a lámpafényben.

Zsu nagyon hajtott, hajtott/húzott engem is. Szupi volt. Az utolsó 500m-t megnyomtuk nagyon! Olyan tempót diktált, hogy mikor megfogta a kezem, szinte 'repültem':-) Legalábbis kicsit olyan érzés volt....

Mikor meghallottam az időt, A 47 perces időt, sikítanom kellett:-)

(a tavaszi 51 percemhez képest 4 percet javultam 10km-en.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.