Március vége felé megjelenik a tavasz első hírnöke: a medvehagyma (allium ursinum). A magyar gasztronómiába pár éve berobbant növény töretlen népszerűségét talán épp ez a pionír szerep okozza. Friss, zamatos, tele az ébredő erdő, az erőre kapó tavasz illatával.

Ízre a fokhagyma és a snidling ügyes keveréke. Lehet belőle levest készíteni, ízesíthetünk vele bármilyen főételt, készíthetünk vele fűszervajat, jó körözöttbe, tökéletes tésztákba, szószokba, salátákba. Egyszóval ezerarcú, hagymaízű csodanövény.

A medvehagyma erdőkben, ligetes területeken nő. Virágzás előtt a fiatal, lándzsa alakú leveleit és a buzogányt formázó hagymáját érdemes gyűjteni, de ha nem kívánunk ezért messzire menni, akkor piacon, bioboltokban is érdemes körülnézni március vége felé. A levelek formája hasonlít a gyönyvirág leveleire, ami viszont mérgező, így ha nem vagyunk biztosak, hogy jó levéllel van dolgunk, akkor a kezünk között kicsit össze kell morzsolni. Ha fokhagymaillat árad a tenyerünkről, akkor nem tévesztettük el!

Közelünkben Pusztamaróton szedhető mázsaszámra:-)

A hétvégén nekiláttunk a tartósításnak is, készült olajban eltéve, zacskózva fagyasztóban, és szárítva is.

Vendégeinknek pedig pogácsába rejtettünk és kőrözöttbe, tojáskrémbe... (receptek később)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.