Már a hét közepén nehezen bírtam magammal, így csütörtökön már futócipőt húztam. A VTM emlékei még élénken élnek bennem, holott az aznap érzett fájdalomnak nyoma sincs már.

Kicsit szemerkélt, ahogy az ajtón kiléptem, elkapott egy ismeretlen furcsa érzés, hogy - Nem, nem akarom! Nem akarom megint érezni, hogy rettenetesen fázom... Mára ez az egyetlen negatív élményem a VTM-mel kapcsolatosan:) A mindenhonnan jövő fázás érzése....

Végül győzött az elme és útnak indultam! ...és milyen jól tettem... Vittek a lábaim, szinte repültem. Hogy az emelkedő fétisemnek hódoljak, felszaladtam a Búzás-hegyre is, jól megdolgoztatva vele a még itt-ott érezhető izomlázamat. 

Ma reggel Pankával indultam kedvenc helyemre, az Öreg-kőre. Nem szándékoztam nagy távolságot bejárni, épphogy csak érezni akartam az ébredő erdő illatát, látni a vonuló vadakat. (akik persze leginkább Panka elől menekültek)

Végül a Mogyorósbánya felé vezető út mellett közvetlenül az új Enduro Depo szomszédságában, ebbe a koránt sem erdőbe illő dologba akadtam:

Jó kis sörrel, melegszenyóval és tortával való dajdaj maradványai... (az erdő közepén...)

De készítettem szebb fotókat is:

Végül innen visszafordultunk és megmutattam Pankának a Búzás-hegyről is a kilátást:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.