Már napok teltek el az Ultrabalaton óta, már lecsengett a verseny varázsa, mégsem tudtam eddig egy sort sem írni.

Pedig szinte minden nap újraélem azt a 21 órát. Ha valaki rákérdez,milyen volt, máris beugrik egy élmény és jön egy érzés, hogy valami fantasztikusan jó volt!

Az előtte való napokban nem izgultam, csak várakoztam egyre türelmetlenebbül. Zsuzsi sokat mesélt a múlt évi versenyről, ebből próbáltam felkészülni, hiszen annyira hasonlóan élünk meg eseményeket mind fizikailag, mind érzelmileg, hogy tudtam minden igaz, amit mond.

És tényleg....

Az indulás reggele már futkosós volt. A gyerekeket is el kellett dobnom a Mamához, listát 100x átnézni, nehogy valami igazán fontos itthon maradjon, mint pl. a GPS. Az nem is, de a másik legfontosabb itthon maradt... az egyik futócipőm. Így utólag már mindegy, de pánikoltam rendesen! 2-kor én rajtoltam, kapkodtam, minden a kocsiban maradt, többször kellett visszamennem, a rajtnál állva jött még egy telefon a csajoktól, hogy nem jó helyre visz a GPS..... (Jajj, ez hogy lehet, mikor koordinátákat adtam meg?...) Végül csak megindult a tömeg:-)

A 38°C-os hőmérsékletet nehezen bírtam, már az elején éreztem, hogy tartalékolnom kell, ésszel kell futnom. Azért minden emelkedőt hősiesen megfutottam.

Nálam a víz a kulcs, ha az nincs, végem. Az első frissítőnél már szívesen váltottam volna, pedig még csak 5km-nél jártunk. Ha a távolba néztem, üres út, árnyék nélkül és végtelen napsütés........... A váltópont előtt 100m-rel, volt az út mentén egy kút. Ott frissítettem,kulacsot töltöttem. Újjászülettem!

A ponton Anna váltott, kezébe nyomtam a kulacsot, tudtam, mi vár rá.... (Ő a legszívósabb, nem is volt annyira ki)

Kocsiba be, irány a köv. váltóhely.

Zökkenőmentes volt, hamar ott voltunk. Találkoztunk  a fiúkkal, kicsit élménybeszámoltunk, viccelődtünk, vártuk Annát. Be is futott, váltott Zsuzsi. Mi kocsiztunk tovább.

Aggódtam érte, mert közülünk Ő az, aki az utolsó erőfeszítését is beleteszi a futásba. Vagyis úgy megy, ahogy a csövön kifér, hiába a meleg... Féltem, hogy rosszul lesz, hogy nem lesz vize, ezért útközben megálltunk és bevártuk, frissített, továbbmentünk. Megnyugodtam.

Egy izgalom volt az egész, hiszen Zsuzsit Évi váltotta, aki a délutáni meleg kellős közepén a leghosszabb távot kapta. Megbeszéltük, hogy hamarabb bevárjuk, meglátja mi lesz... Bírta és bírta!!! Büszkék voltunk.

Közben folyamatosan nyomon követtük Bálint és Julcsi szárnyalását....

Kocsikázás, váltás, futás, frissítés.... Teltek a körök az órák. Az éjszakától rettegtem. A sötét, az egyedüllét.........ááááááááááááááááááááááá... Utálkozva indultam.

Régen csalódtam ennyire pozitívan! Az éjszakai 2 körben szerencsésen osztotta rám Zsuzsi a szakaszokat, nem volt erdő, sem sötét rengeteg. Mindkét alkalommal csapódtak hozzám versenytársak, volt közvilágítás és kellemes hőmérséklet:-) Bálint ekkor hívott, hogy beértek Julcsival és abszolút elsők lettek! Szárnyakat adott!

A legjobb szakaszok voltak! Imádtam! (a többiek csak nevettek, hogy para Ági, hogy élvezte)

A nap legjobb frissítése persze egy hajnali fürdőzés volt a Balcsiban:-)

A reggeli utolsó körömet is jól fogtam ki, úgy fél 7 körül került rám a sor, még kellemes langyos idő volt, bár a hosszú, fák nélküli egyenes bringás úton azért érezni lehetett, hogy 1-2 óra múlva tombolni fog a kánikula.

Mindenkin érezni lehetett,hogy lassan vége. Vége a 32 órán át tartó ébrenlétnek, az izgalomnak, a pörgésnek. Anna is még tűrhető időben futotta utolsó körét, Zsuzsit viszont féltettem már. A fiúkkal való versenyzés elérte tetőpontját, mikor is Tibort kellett maga mögé utasítania és ezzel megalapozta győzelmünket felettük. Mindent beleadott, ahogy tőle megszoktuk, talán túlzottan is. Gyomorfájással, sírva érkezett és borult a nyakamba. Én is sírtam. Örültem és aggódtam egyszerre....

Évié volt az utolsó 4km. Első hangzásra irigykednék, de mégsem. Majdnem 4km csak felfelé. Meleg volt már, de Évi nagyon nyomta. Az utolsó 50m-en együtt futottunk be vele.

Atyaég! Ez a másfél nap egy életre szóló élményt adott. Szeretném még újraélni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.