Nem gondoltam volna, hogy az életben még ülök lovon:-)

Tegnap mégis megtörtént. Olivért vittem lovagolni és kértem egy időpontot magamnak is. Kicsit volt bennem félsz, régről vannak emlékeim és a legutolsó nem éppen pozitív:-)

Meg sem mondom hány éve annak, hogy középsuli 1 osztályában kijártam a koleszhoz közeli lovardába. Egy jeges téli napon Linda úgy döntött megviccel és vágtába kezdett. Én a hátán visítva....jól sült el, megállt. (ez talán nem ismétlődik meg)

Olivér nem akarta, hogy lóra üljek, azt mondta, az a dolgom, hogy őt nézzem! (így is volt, Őt követően ültem Héra hátára) Szeretem nézni a fiam, ahogy lovagol, egész idő alatt mosolyog és boldog!

Már tudom, mit érez!

Mintha világ életemben lovagoltam volna! Bemelegítés és néhány alapgyakorlat után jöhetett egy kis ügetés és vágta! Tényleg vágtáztam!!!:-)

Meg lettem dícsérve. Mit ne mondjak, jól esett....

Pénteken újra megyünk. A fiam és Én.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.