Nekem a Balaton...
2012.07.23. 09:12
Az UB után 2 héttel élénkek még az emlékek. A Családos-barátos nyaralás pedig, mint mindig Siófok Szabadifürdőn telt, ahol már az első reggeli futás alkalmával szembesülnöm kellett az elme határtalan erejével. Az akkori élmények olyan gőzzel törtek fel, hogy megemelkedett a pulzusom:-)
A sóstói frissítőállomás, ahol Annát vártuk és ahol hajnalban még fürdőztünk, 3 stégnyire volt a szálláshelyünktől!
Nyilakat ugyan már nem találtam, igazság szerint, mivel eznem az én szakaszom volt, nem is igazán tudtam merre visz az útvonal. De mentem amerre gondoltam és közben a Balatonban gyönyörködtem. Egyik beszámolóban olvastam, még az UB után, hogy mennyire megváltozik az ember véleménye a Balatonról a verseny után, illetve mennyire másképp tekint a nagy tóra.
Abszolút igaz!
Futás után, minden reggel kisétáltam egy kávéval a stégre, leültem és csak nézelődtem. Bámultam a vizet, szemben a partot, a hegyeket, a hattyúkat és fürdőztem a napsütésben.
Annyi, de annyi arca van ennek a helynek!
A hosszú stég, ahol üldögéltem:-)
Naplemente...
Vihar után.
És hamarosan újra itt leszek, vár az északi part és a 12 órás OB Zsuzsival!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.